Kolláth Gyuri sárkányrepülős barátunk írása és fotói a dunaújvárosi gyalogsárkányos hőskorról, a kezdetekről.
Köszönjük az értékes és tartalmas visszaemlékezést.


Dull Béla startja a paksi dombokon a kis Apollóval

A dunaújvárosi gyalogsárkányosok kezdő „lépései”
Írta: Kolláth György
Az 1980-as évek elején két, a húszas éveiben járó fiatalember a közös hobbi, a fotózás folytán találkozott. Beszélgettek, és felmerült bennük az akkor már idehaza is szárnyba szökkent sárkányrepülés elkezdése.
Gábli Zoltán és Juhász Endre nem tétlenkedett, és hamarosan szert tettek Egerben egy, a német Flamingo hazai utángyártására, a Héjára.
Ezzel a lomha, nagy vitorlafelületű, jó tanuló géppel kezdték el az első szaladgálásokat, siklásokat.
Mire –e sorok írója és Breining Róbert csatlakozott hozzájuk, már büszkélkedhettek néhány kék-zöld folttal, de a lelkesedés nem hanyatlott. Hétvégeken Dócs Imre Zsigulija szállította a már kettő Héjára növekedett légiflottát, és a Breining Róbert, Juhász Endre, Gábli Zoltán, Gere Péter, Herkusz János, Simon Józsi, Kolláth György a „kemény mag” csapatát. Később Varga Tibor, Gál Gyula, Késmárky Róbert csatlakozásával elindultak, hogy meghódítsák ha nem is a Kilimandjarót, „csak” a hármashatárhegyi 9 fát, a zámolyi dombocskát, az Inota melletti Baglyashegyet, és bárhol, bármilyen lesiklásra, tanulásra alkalmas lejtőt.
Ebből az időből datálódik az a számomra szelíden megmosolyogni való eset, amikor a dunaföldvári híd melletti Kálvária dombról a Duna felé, vagy a Szent-György hegyi bazaltsípokról akartuk levetni magunkat. Szerencsére nem volt „pofaszél”…
És jöttek a dolgos hétköznapok: beléptünk a Dunai Vasmű Repülő Klubba, megkezdtük az éves klubmunkát, tanulgattuk a törzskönyv, a repülési napló, a gépjármű menetlevél szakszerű kitöltését. Megépültek az első Héják, Fecske-D-k, vettünk UHU-t, és Juhász Endre épített egy rejtett kereszttartós Rabló sirály nevű saját konstrukciót.
Estünk-keltünk, törtek, zúzódtak a csontok lihegve cipeltük a Csobánc lejtőin madarainkat, de az önbizalom emelkedett és egyre feljebb helyeztük a starthelyeket.
Megrepültük a Szársomlyót, a Hármashatár-hegy minden zeg-zugát, Csobáncot, a Mór melletti Bér-hegyet, Nagyegedet és a MÁV-osokkal Hlács Feri patronálásával a Pilist.
Közben az ügyeskezű Gere testvérek Péter és Gábor, Juhász Endrével társulva megépítették a kis 150-es MZ-s motoros gépet, melyet kolosszális 30 kg-os tolóerejével és Héja szárnyával, gyenge pöffmentes időkben Juhász Endre boldogan lovagolt.
Ezzel a kezdeti motoros gépünkkel majdnem fotózást vállaltunk a tabajdi TSZ-nek.
A technika, és még ki tudja mi miatt ez meghiúsult.
1984-ben csatlakozott hozzánk négy jópofa fiú: Pite, Golyó, Télapó és Major Laci, akik tehertaxisok révén utaztatták szárnyainkat. (Hol volt még akkor a Red-Bull !).
Ebben az időben születtek az ehhez hasonló kiszólások: ha Északnyugat Újlaki, ha Nyugat-Délnyugat Csobánc vagy Zámoly, esetleg a Bér-hegy. Utalva ezzel dombjaink repülhető szélirányára.
Többször is tábort szerveztünk, ezek között volt 9 fánál, Csobáncon, a gyöngyösi Pipis-hegyen, ahonnan bebarangoltuk a környéket és megrepültük a nagyegedet. Meg kell említenem a nagyszerű sportember barátom, Juhász Endre rekordját. 1982 októberének elején a Hármashatár-hegyen Óbuda fölött 4 és fél órát repülte a Héját, és csak az egyik alapvető emberi kisszükséglet akadályozta meg abban, hogy elérje az ezüstös 5 órát.
A mi gyalogos hattyúdalunkat az 1986-os gyöngyösi EB-n hallgattuk, néztük nagy gyönyörűséggel. Képzeld el kedves olvasóm amint kb. 100 színes lepke illegeti magát a pásztói Nyikom-hegy fölött. Ez volt az angol John Pendry (az EB győztes) időszaka.
Itt találkoztunk Schäfer Zolival és még abban az évben elkezdődött egy új történet.
Tisztelettel és szeretettel gondolok akkori sporttársaimra és az Ő társaikra, akik elnézték, vagy tevőlegesen is támogatták párjuk szökkenéseit.
 
Dunaújváros 2000.11.28.
                                                                                       Kolláth György volt süsü
                                                                                                                       

 
 
A 26-os Állami Építőipari Vállalat üzemi lapjában (Építő-munkás) 1983 júliusban megjelent cikk a dunaújvárosi sárkányrepülőkről.
 
 

Simon Józsi a szárnyvégen, szőtt fóliás, nyitott kereszttartós (I. generációs) gép a Május 1.-i felvonuláson az 1980-as években.